Nők helyzete a Japán társadalomban

Sziasztok!

A nők helyzetéről  és a Japán társadalmi téma a kidolgozására már eléggé régóta készülök, de eddig nem volt igazán merszem kibontani rendesen, és a véleményem a 2 és fél éves tapasztalatok alapján sokat változott.
Ebben a blogban három dolog gyakran elő fog fordulni. Rengeteg személyes vélemény,találgatás és általánosítás. Általában nem szeretek általánosítani, de most fogok mert muszáj.
Előre szólok, hogy nem kell velem egyetérteni, ha esetleg valaki más véleményen van vagy valamit hibásan állítottam, akkor nagyon szívesen meghallgatom privát üzenetben vagy kommentben. Ha arra gondolsz, hogy ebben a postban én nagyon le fogom húzni az itteni társadalmat és minden rossznak el fogom mondani a Japán vagy a nem Japán Nőket úgy általában, akkor nyugodtan olvasd tovább, mert semmi ilyesmire nem készülök. :)
(Mint említettem változott a véleményem)

Hadd kezdjem a blogot még egy otthoni régi beszélgetéssel a barátaimmal mert az a beszélgetés még a kijövetelem előtt megformázta a véleményemet a Japán nőkről és az itteni párkapcsolati rendszerről. Eléggé kocka társaságban mozogtam Budapesten akik egy jó része tanult Japánul így természetesen felszedtek nem is keveset a kultúráról és időnként előjött a Japán társadalommal és a nőkkel foglalkozó téma is.
Ha egy kicsit utána nézel a neten, akkor férfi szavazatok alapján a legcsinosabbnak tartott női népcsoport az Ázsiai. Ezzel a barátaim egyet is értettek, hogy az Ázsiai nők általában nagyon szépek 😉 de mellette nagyon hangoztatták, hogy ők bizony nem akarnának Japán vagy más Ázsiai barátnőt maguknak mert nagyon sok helyen olvasták, hogy a Japán nők nem akarnak házasodni, akármilyen férfival járni akiknek nincs meg az évi 6 millió yen-es (évi kb. 18 millió HUF) jövedelme.
Az előző blogomban kicsit beszéltem a fizetési arányokról és, hogy 30 éves koráig egy átlagos japán férfi (hacsak, nem orvos) ne feltétlenül számítson többre, mint max évi 4 millió yenes jövedelemre. Természetesen a kivétel próbára teszi a szabályt,  ugyanis biztos vannak akik még nem töltötték be a 30 éves kort de a Japán átlag sokszorosát keresik.
Szóval, barátaim kijelentették, hogy a Japán nők golddiggerek és nem is akarnának járni velük. Ez a beszélgetés nagyon sokszor eszembe jutott amióta itt élek és ehhez kapcsolódó nagyon sok story-t is hallottam ami így erősíteni látszott az Ő állításukat ezért a véleményem nem is változott egy jó ideig.

Például:
1-A japán társkeresőkön egy férfinak fel kell/lehet/hasznos tüntetnie a fizetést.
2-Sok 50 év körüli nővel találkoztam akik panaszkodnak a férjükre és kijelentik mennyire utálják őket.

Akkor azt hiszem kezdjük az első ponttal mert szerintem ez az európai társadalom jó részének meglepő.Ugye nálunk teljesen illetlen megkérdezni akárkit a havi jövedelméről.
Én jelenleg egy olyan országban élek (schocker: Japán) ahol az átlag állampolgárok felé a szociális támogatás az majdhogynem nulla. Japánban ugyanis iskolába járni Magyarországgal ellentétben kiváltságnak számít, persze, kötelező beiratkozni de olyan könnyen kivághatnak, mint a taknyot ha valami súlyosabb kihágáson kapnak. Az ami Magyarországon van, hogy ingyen járhatod végig az óvodát, az általános és a középiskolát, ha sok gyerekes/elvált/szegény családból jössz akkor ingyen kapsz tankönyvet és menza kaját (ami megjegyzem az utóbbi években sokat javult otthon), még amikor én gyerek voltam akkor ingyenes volt a fogszabályzás, a gyerekeknek az orvos (oké, most tartózkodjunk a jelenlegi minőségtől, de amikor én gyerek voltam akkor még nem volt olyan borzalmas) és én még fizetés nélkül járhattam egyetemre és ehhez nem produkáltam kimagasló eredményeket. (Lehet azóta ez sajnos változott, elnézést ha tájékozatlan voltam)

Hát, Japánban ez nem így van. Az itteni bevett családmodell az anyuka, apuka és általában 1-2 gyerek. Volt olyan tanítványom a magániskolában ahol 3 gyerek volt, de ott anyuka apuka is dolgozott így ők ezt viszonylag megengedhették maguknak, hogy 3 gyereket neveljenek akikből mind a három járt hozzám angol órára plusz a gyerekek eljártak csillagászat meg nem tudom, természettudományi tanfolyamra. 
Amikor a gyermek oviba kerül onnantól kőkemény pénzeket kell fizetni a tankönyvekre, a gyakran előforduló tandíjra és a gyerekek egyenruhájára. Arról nem is szólva, hogy sok iskolában nincsen menza. így a kisgyerekeknek otthon csomagolnak ebédet és azt együtt megeszik a társaival meg az osztályfőnökkel. Ha meg a te gyerekednek van a legszürkébb legputtánább ebéde, akkor számíthatsz arra, hogy jól ki fogják gúnyolni. Azt meg senkinek sem kívánom, hogy átélje milyen az ha Japánban csúfolnak (bullying) egy iskolában.
Jó, oviban nem olyan durva a fizetendő összeg de általánostól már ez egyre jobban növekszik. Én még emlékszem, hogy diákkoromban mekkora hiszti volt a havi 1-2000Hufos osztálypénz mondjuk szekrényre, és az osztálykirándulással és a szalagavatóval járó költségek. Azért itt Japánban nem összeegyeztethető az a mennyiség amit fizetni kell az iskoláért a gyereknek.

Megjegyzem vannak olyan intézmények, ahol nem kell fizetni az oktatásért és akkor ilyenkor Béla megkérdezi, hogy: akko má mé nem megy oda a kölök, há hülyék ezek?.
Azért Béla mert, nyilván te is kitaláltad, de az az iskola ami inygéé van az mindig alacsonyabb színvonalú, mint amiért fizetni kell. (legalábbis Japánban). A Japán egyetemekre szintén horror pénzeket fizetnek a diákok és olyan, hogy ösztöndíj (magyar fogalom szerint: pénz amit a tanulásra kapsz, de nem kell vissza fizetni). Általában olyan ösztöndíj van, hogy a tandíj 20%-át nem kell kifizetni és akkor csak félévente fizetsz 300.000 yent, plusz még külön ilyen olyan tárgyfelvételre. És a fél évi 300.000yen az nem olyan sok. Ennél magán egyetemek sokkal durvább árat is kiszabnak. Ösztöndíjat kapnak a Japán diákok ha mondjuk valamennyit kimennek külföldre, de azt utána vissza kell fizetniük. Ez nekem meglepő volt, de Ausztrál barátaim is mondták, hogy nem létezik olyan ösztöndíj amit nem kell utána vissza fizetned. Amikor én tudálékosan megjegyeztem, hogy Magyarországon bizony azt jelenti az Erasmus meg a különböző ösztöndíj, akkor nagy hitetlenkedő szemekkel meredtek rám.

Az itteni Japán miniszterelnök, Abe Shinzou, aki jelenleg már, azt hiszem talán 8 éve, az Atya Úristen itt, próbál igen gyorsan megoldást találni az országot, igen fenyegető elöregedő társadalmi problémára.
Volt egyszer egy itteni Japán politikus aki nagyon "humánosan" nyilatkozta, hogy az öregek tehetnének egy szívességet és elmehetnek oda, ahol nem süt a... Nagyon gyorsan ki is rúgták és nem próbálta meg a teljes pártja megmagyarázni, hogy Ő valójában jó ember.

Szóval, Abe Shinzou próbálta egy programjában kérni a nőket, hogy menjenek el dolgozni és hagyjanak fel a régimódi háziasszonyi élettel mert Japánnak szüksége van rájuk.💪Nem lesz meglepő, de Abe Shinzou hívószavára nem kezdtek el tömegével áramlani a nők a munkapiacra.

Ennek oka igen egyszerű. Pl, Japánban a női és a férfi fizetések közötti különbség itt a világon az egyik legmagasabb. Konkrétan előfordul, hogy egy férfi ugyanabban a munkakörben nem kicsivel többet keres, mint egy ugyanazt a munkát elvégző nő.




Emellett ha a család helyett a karriert választod, akkor ez nőként nagyon gyorsan a családod rovására menne. (Túlóra) Japánban van egy mondás ami úgy szól, hogy: 雨が降ったら、一緒に濡れている。Ez magyarul annyit tesz, hogy ha esik az eső, akkor együtt ázunk. Szóval ha neked mondjuk nem is kéne túlórázni mert mindent megcsináltál, de a főnök meg a többiek túlóráznak, akkor neked is legyen szar, úgyhogy a többiekkel szolidaritást vállalva neked is bent kell maradni túlórázni.

Ezt még ez előző, munkahelyi tapasztalatos blogomból kifelejtettem de a fax... Az az Istenverte fax gép!. (Ti még emlékezte arra, hogy valaha faxoltak emberek? ) Én soha nem gondoltam volna, hogy Japánban programozóként majd egyszer faxolnom kell. És kellett :-D és még egy magyar ismerősöm is mondta aki másik cégnél dolgozik meg az egyik barátnőm férje, hogy bizony faxolni kell. Nekem amikor mondták akkor nem is értettem, hogy miről beszélnek. Mikor közöltem, hogy nem tudom, hogyan kell faxolni akkor az egyik idősebb fazon hetykén odaveti a mellette lévő munkatársának, hogy azt hittem ez a csaj informatikus. Hát anyád! Én azt hittem, hogy a 21 században élek és nem Üzbegisztánba jöttem ki hanem a robotika egyik legfejlettebb országába. Faxolnom...kellett...én a döbbenettől csak eltátottam a számat. Következőleg mi lesz? Lyukkártyára való adatírás? 😆😆Szerencsére az új helyemen papírt sem nagyon látok úgyhogy ott nincsen faxgép.

Vissza a témához. Azt megjegyzem, hogy itt szerintem egy nőnek mindig nehezebb előre lépni, mint egy férfinak.
Ha egyedül álló Japán nő vagy, nem vagy hülye és felküzdötted magad mondjuk egy manager (elég magas) pozícióig, akkor a munkád nőni is fog és nem sok esélyt látsz arra, hogy megházasodj.
Általánosítás: én egyébként azt látom, hogy itteni Japán férfiak nem is akarnak annyira házasodni magas pozícióban lévő nővel. Ez nem vicc, sokszor tárgyalt téma a TV-ben, hogy behívnak Talk Show-ba nagyon csinos 28-40 éves nőket akik elég sokra vitték a karrierjük szempontjából de behívják őket azért, hogy a közönségnek legyen alkalma röhögni, hogy ők nem tudtak megházasodni micsoda lúzerek. Nézzed mán, hát nem a munkát választotta a család helyett!

Én nem feltétlenül gondolom azt, hogy ezek a nők olyan nagyon magasra tennék a lécet mivel ők nagyon hangoztatták, hogy mennyire egyedül vannak. Egyszer kérdeztem páromat, hogy férfiak akik nem tudnak házasodni miért nem jönnek be, hogy kiröhögtessék magukat a TV-ben?
Párom erre teljesen frappánsan azt felelte, hogy eléggé gonosz dolog lenne ha behívnának nem túl szép, nem túl jól kereső japán férfiakat akik nem tudnak barátnőt találni.

Mindezek mellett én is azt mondtam volna Abe Shinzou ötletére, hogy szívjon gázt, és ha egy kicsit megreformálná a törvényeket, mondjuk a nőknek egyenlő fizetés és egyenlő bánásmód járna a munkahelyeken akkor lehet többen elgondolkoznának azon, hogy vissza mennek dolgozni.

Nah, mielőtt itt mindenki megkönnyezne a szegény nyomorult sorsú Japán nőkért, azért had tegyem hozzá, hogy itt az életszínvonal még mindig nagyon magas úgyhogy aki házasságban vagy egyedül él azok többnyire nem élnek rosszul. Japánban, Magyarországi színvonalú szegénységet még nem láttam. Itt a háziasszonyi élet az abszolút nincsen lenézve. Szóval ha te a gyereknevelést választottad a karrier helyett akkor én arra még egy rossz szót itt nem hallottam. A legtöbb Japán feleség kezeli a haza adott pénzt. Ez gondolom, hogy még a szamuráj korból jön, ahol a szamuráj rangon alulinak érezte az anyagiakkal való törődést ezért ezt rábízta a feleségére.

Amikor dolgoztam az előző cégemnél akkor kötelező volt elmennem havi egyszer ivászatokra. Ugye most egy nagyon Japán cégről beszélek, de ahol öltönybe kell járni ott általában ez a szokás. Az ivászatokon a férfiaknak KÖTELEZŐŐ volt külön ülni a házas nőktől és az egyedülálló nőket összeültették az egyedülálló férfiakkal. A házas nők természetesen együtt ültek egy külön asztalnál. Engem mindig a szingli 30-as Japán férfiakkal ültettek össze. Ez elég zavaró volt mert egy idő után a részeg hapsik jobb beszélgető partnernek tartják a nyaktól lefelé lévő részem. Gondolkoztam egypárszor, hogy feldugom az orrukba az evőpálcám.

Egy japán cégnél ha nem vagy házas (férfiként) akkor nagy a valószínűsége, hogy nem lépsz előre mert az azt jelenti, hogy ha nincs családod akkor igazából bármikor nyugodtan leléphetsz, nem vagy maximálisan rászorulva a cégre és a munkádra.

Van itt Japánban egy KoIke nevű Japán politikus nő aki kb. 60 év körül járhat és nagyon sokat tesz a nők helyzetének a javításban a munkapiacon. Iszonyat nehéz dolga volt mert nagyon sokan úgy beszéltek róla, hogy nőként inkább húzzon haza és támogassa a férjét, minek pattog itt és nem hagyja őket dolgozni. Volt róla a TV-ben egy riport, és Japánban az a szokás ha bejön valaki fontos ember akkor meghajolnak, hogy üdvözöljék. Amikor az imént tárgyalt politikus nő bement dolgozni akkor a japán férfiak tüntetőleg elfordulnak. Hozzá teszem, hogy ezt a fajta viselkedést inkább az idősebb embereknél tapasztaltam. Szerintem a fiatalok nem ilyen merevek, bár ebben más,külföldi barátaim nem értenek egyet velem.

Amúgy én nem tartom Abe Shinzou-t rossz vezetőnek. Szerintem gazdasági szempontból sok jót tett az országának, külpolitikáját tekintve igyekszik mindenkivel jóba lenni. Habár, amikor voltak az Amerikai választások akkor amikor az USA-ban járt akkor nem akarta Trump-al találkozni csak Hilary Clintonnak mondta, hogy: よろしくお願いいたします。(A választások után is "viselje gondomat")Ugye Trump nyert, kb.Abe Shinzou még  másnap elutazott az Egyesült Államokba, hogy kezet rázzon és gratuláljon Trumpnak. 😆 A TPP(Trans Pacific Partnership)-ből ugye Amerikai ki akarta húzni magát (már ki is húzta) és ez Japánnak elég rosszat tett gazdaságilag.

Golden Friday. Sajnos az én cégemnél nincs ilyen akció, de a lényege annyi, hogy pénteken az alkalmazottak elmehetnek délután 3-tól haza. Ennek az lett volna az értelme, hogy a férfiak töltsenek több időt otthon a családjukkal. Háát, ez egy legutóbbi felmérés és interjúk alapján nem úgy sült el ahogy gondolták.Felmérések szerint,pusztán azzal, hogy a Golden Friday-t bevezették, a Japán férfiak nem töltenek több időt a családjukkal.
Egy TV-s interjúban volt két japán fiatal nő akik éppen babakocsit toltak. Mondták, hogy ők örülnének ha a férjük segíteni a gyereknevelésben és haza jönne előbb. Sajnos szomorúan nyilatkozták, hogy a férjeik pénteken délután 3-óta vedelnek a munkahelyi haverokkal a közeli kocsmában. Gondolom nagyon sok cég korábbi időpontra teszi a Golden Friday-ra való tekintettel a kötelező ivászatokat és ha ebből valaki ki is akarja magát húzni rendszeresen akkor előléptetés meg bónuszra ne számítson. Úgyhogy sok választása nem igazán van egy munkát komolyan vevő embernek. Én az előző helyemen 1 ivászatot hagytam ki a 7-ből. Utáltam őket mert mindig olyan érzésem volt, mintha dolgoznék. Kitölteni a feljebb valónak a japán sakét, kiszedni a táljába a kaját stb.
Nah, csak, hogy az érme két oldalát is megmutassam ugyanabban az interjúban szintén szerepelt egy másik olyan 40 éves nő, aki közölte, hogy neki elég a férjét elviselnie a hétvégén, ő nem akarja, hogy pénteken délután 3-tól is otthon tébláboljon.

Még hallottam valami ilyen hülye mendemondát otthon, hogy vannak a cégeknél ilyen szexnapok, hogy haza mehetsz előbb, hogy gyarapítsd a társadalmat. Félre értések elkerülése végett, én ilyenről nem hallottam és mástól sem hallottam soha, hogy lenne ilyen. Ha erre van igényed akkor old meg magad. De ugye háát ha az inteneten vót akkor biztos igaz. Főleg az ilyen 80%ban kamu híres Shongokucomplex nevű gyökér oldalak amiből a legtöbb japán mániás ember tájékozódik. -.-

Összefoglalva, miért kell vagy van feltüntetve egy férfi fizetési a társkereső oldalakon. Adott egy ország ahol a szociális támogatás az kb. nulla, ha te nőként akarsz karriert építeni akkor
 nagy valószínűséggel nem fogsz megházasodni. Ha a férjed jól keres, akkor a születendő gyereket be tudod íratni jó iskolába (és Japánban, hogy milyen egyetemen végeztél hatványozottan számít a jövődre nézve), plusz magánsuliban is tudod oktatni és el tud menni egy jó egyetemre. Japánban nem osztogatnak ösztöndíjakat és nagyon drága az oktatási költség plusz a lakhatás. Nem véletlenül lakik a legtöbb fiatal a szüleinél, még akkor is amikor már dolgozik és nagyon nagyon sokan csinálnak egyetem mellett részmunkaidős állásokat.

Szóval ha szerinted ez egy szar rendszer akkor nem vagy egyedül. De igazságtalannak tartom emiatt a Japán nőket hibáztatni, ők többnyire azt teszik amit mondtak nekik és amikor párt keresnek akkor a gyerekük jövőjére is gondolnak.

Második pont. A válás. Huh, nah ez egy sokszor vitatott téma a párommal. Nem is szeretünk erről beszélni mert elég hamar összeveszünk rajta. Most itt ül mellettem és nem is akarom megkérdezni. ;)
Kezdjük így. Ha már nem érzed azt, hogy az eddigi pároddal egyről a kettőre tudnátok jutni vagy egyszerűen már nem akarsz vele lenni egy házasságban akkor Japánban ez nem elég indok arra, hogy elválj.
Jól olvastad. Japánban nem lehet azzal az indokkal elválni, hogy én már nem szeretlek. (Természetesen akkor ha ez egyik fél ragaszkodik a másikhoz, ha mind ketten ebbe önként és dalolva mennek bele akkor ezt a bíróság engedélyezi).
Japánban elválhatsz ha:

1) Családon belüli erőszak valamilyen fizikai formája megmutatkozik
2) Megcsaltak
3) A párod (ált. férjed) kirúgták a munkahelyéről és nem tudja biztosítani az eddigi életszínvonalad  a gyerekednek.

Szintén van egy japán TV műsor ahol 3 ügyvéd szokta kitárgyalni a különböző, többnyire válással kapcsolatok ügyeket, hogy ilyen meg olyan esetben engedélyezett-e a válás. Mert nagyon sokszor nem egyértelmű. Pl: volt egy nő, akinek a férje közölte, hogy ő akar háztartásban dolgozni, a nő el akart válni és erre az ügyvédek azt hiszem azt mondták, hogy nem elég indok a válásra.Merthogy nem volt gyerek vagy valami ilyesmi.

A megcsalás az itt egy másik kényes pont. Ha te vagy a sértett fél a megcsalásban akkor ha mondjuk vannak gyerekeid akkor a bíróság majdnem biztosan neked ítélik a gyerekeket. (férfi vagy nő, mindegy) és dönthetsz úgy, hogy nem engedélyezed a gyermekeid láthatóságát a férjednek vagy feleségednek. Jó, ezzel szerintem nagyon kevesen élnek, mert ez enyhén szólva szemétség, de számomra már az is ijesztő, hogy létezik ilyen lehetőség. Mert ha veszélyes vagy nem tudom, drogos  a volt párod akkor okay, annyira ne találkozzon vele a gyerek. De megcsalásért ilyen súlyos büntetés kiróható a másikra?

Még a kijövetelem előtt olvastam egy Japán és társadalom című könyvet. A könyvet egy magyar nő írta aki 1 évet élt Japánban és a beszámolója elolvasása után az volt az érzésem, hogy őt megkönnyebbüléssel töltötte el az, hogy haza jöhetett Magyarországra. Ő írt egy ilyen hülyeséget, hogy Japánban nem számít az megcsalásnak, ha valaki valami hostessel vagy nem tudom kivel összefekszik vagy elmegy szórakozni. Megkérdezném az írónőtől, hogy elnézést de Ön hol élt? Mutasson már nekem egy olyan kultúrát vagy országot ahol nem engedélyezett a bigámia és ha valamelyik fél megcsalja a másikat akkor azt az illető egy vállrándítással el tudja intézni. Nagyon nem volt szimpatikus az a könyv. Azt hinné az ember, hogy aki itt élt egy kicsit nyitottabban és sok oldalúan közelítene meg egy témát, de nekem a könyv elolvasása után az jött le, hogy az írónő úgy tekintett a Japánokra, mint a droidokra.

Ez a hoster kultúra ez tényleg egy létező dolog Japánban de ahogy én tapasztaltam ha egy férfi ilyen szolgáltatással kíván élni akkor azt a felesége egyáltalán nem nézi jó szemmel. Legalábbis eddigi nőkkel akikkel beszéltem erről váltig állították, hogy ha ők ilyenen rajta kapnák a férjüket akkor azt nem tenné ki az ablakba amit tőle kapna. Házas férfiakkal kevéssel találkoztam aki mondta volna, hogy a házassága után kijárt volna neki az ilyen nemű szórakozás. A hostesek többnyire sima nők, akik 1 vagy 2 órán keresztül szórakoztatják a férfiakat. (Ohoho, van a női verziója is, azt úgy hívják, hogy イケメン(Ikemen-Jó pasi) kávézó) Ezt képzeld el sima beszélgetés vagy karaoke formájában. A lányokat meg lehet fogni, de zaklatni nem lehet őket.


Ára válogatja, hogy milyen szép lányokat tudsz "kibérelni" 1 vagy 2 órára. Az ami az én környékemen van az óránként 4000 yen (11.000 HUF). Ez nagyon olcsó. 😁Ha a Ginza részbe mész el, akkor nagyon gyakori, hogy 1-200.000yent is elszórnak azért, hogy szép lányokkal beszélgessenek. (ott óránként kezdődik ilyen 40.000yentől) Barátnőmmel beszélgettünk erről még a múlt héten. Az itteni pl. Ginza hostess lányok nagyon nagyon jól keresnek. TV-ben is be szokták mutatni őket és a lakásukat. A látottak alapján annyi pénzük van, hogy nem tudnak vele mit csinálni ezért ilyen hoverboard meg minden ilyen bontatlan kacat volt a lakásukban. Ezek a nők nagy valószínűséggel nem fognak maguknak párt találni, mert a szolgáltatást igénybe vevő férfiak is teljesen lenézik őket. 

Nah, de vissza a válásra. A fent említett, férjüket általuk nyűgnek mondott idősebb hölgyek elmondásuk szerint csak azért maradnak a férjükkel mert a gyerekekre gondolnak. Itt egy válás az majdnem egyenlő a totális anyagi megsemmisüléssel a férfira nézve ha van gyereke. Hallottam valami olyasmit is, hogy nehezebb annak párt találni akiknek a szülei elváltak...nem tudom, hogy ez mennyire igaz. Eddig beszéltem erről japánokkal, ők azt mondták, hogy náluk egy rizikó faktort jelent ha a szüleid elváltak, de nem vetnek meg ezért senkit.

Az eddig olvastattok alapján jogosan merülhet fel benned az, hogy Japánban az egész házasság egy biznisz. Ez szerintem a nálam idősebb generációra igaz lehet.
Ha valakit hibáztatni akarsz, hogy ilyen szar a rendszer (Nem a zsömle lett kisebb, hanem a pofátok nagyobb-Hofi), akkor inkább kéne okolni azokat a hiper konzervatív　おじいさん-ojisan (öreg embereket) akik ezt megalkották és nem akarnak ezen változtatni.

Most nekem úgy tűnik, hogy a japán fiatalok szembe mennek ezekkel a régi eszmékkel, hogy a munka az első, nem kell szabadidő és mindent az idősebbért. Gondolom a globalizáció ugye ide is be áramlott és sokakban felmerül az ötlet, hogy lehet ezt másképp is.
Nyilván, ezt a fajta lázongást nem igazán nézi jó szemmel az idősebb, máson nevelkedett generáció. Ha érdekel ez a téma, akkor tudom ajánlani a Kubor and the two strings című animációs filmet. Az eddigi elmondottakhoz csak annyi köze van, hogy bemutatja a japán idős emberek és a fiatalok közötti lázongást. Meg amúgy is nézd meg mert tök jó film. 😛 Nem értem miért buknak meg ezek a filmek.

Sziasztok