Éppen a nyári szabadságomat töltöm a kis lakásomban amikor is arra gondoltam, hogy írnom kéne valamit arról, hogy milyen programozóként Japánban dolgozni.

Igazából akartam volna venni egy játékot Steamen, de úgy gondoltam, hogy 40 eurót nem akarok ki adni egy 10 éves játékért. Jól felhúztam magam, hogy ennyibe kerül, így olvastam egy pár horrorisztikus esti mesés Roald Dahl novellát (jámbor feleség 5 hétre becsukja nem túl szerető férjét a liftbe).

Mostanában nem kapok túlzottan sok levelet, mint ezelőtt egy pár hónappal avval kapcsolatban, hogy hogyan/miként lehet Japánban, különösképpen Tokióban munkát találni.
Ezek a levelet tartalmukat tekintve valahogy így néztek ki:

Szia!
A nevem Káposz Tamás. Én vagyok az apád, unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa. Kiscserkésznek tanulok és szeretnék kijönni Tokióba dolgozni. Légyszi, írd le, hogy te :
1)hogyan jutottál ki Japánba
2)hogyan kaptál melót
3) milyen Japánban dolgozni?


1) Hogyan jutottam ki? Hát repülővel dummy. :3 (És akik eddig elolvasták azok idáig bírták)  Igazából ezen válaszom nem szokott senkit teljes mértékben kielégíteni, de én úgy jutottam ki másodszorra ösztöndíjjal Japánba, hogy jókor voltam jó helyen...

Bezony... Annyi a történet, hogy amikor mezei cserediákként voltam egy évet Japánban akkor elkezdtem utána érdeklődni, hogy hogyan lehet kijönni dolgozni vagy tanulni. Írtam vagy 20.000 levelet az egyetemi professzoroknak és ha szerencsém volt akkor meghívtak valamilyen laboros ivászatos bulira.
Ezekre szép türelmesen elmentem kedvesen elcseverésztem az egyik professzorral, hogy mit csinálok és mi érdekel. A professzor úrtól 2 nap után kaptam egy levelet, hogy talált módot arra, hogy kijöjjek tanulni Japánba min. másfél vagy két évre mert beajánlana a MEXT nevű ösztöndíjra.

Hozzá kell tennem ha a mérnök kutatói ösztöndíjra pályázok Budapesten, akkor kb. a 0-hoz konvergálna annak az esélye, hogy elsőre vagy, hogy egyáltalán megkapnám. Van itt egy másik magyar ismerősöm aki tudom, hogy vagy 3szor próbálkozott. Otthon nagyon sokan jelentkeznek rá, iszonyat nagy a verseny és még valami hülyeség is van, hogy előbb kell megnyerned az ösztöndíjat azután kereshetsz egyetemet.(?????)

Ha van akkora szerencséd, hogy Japánban beajánl egy professzor erre az ösztöndíjra akkor nem egy nagy szám megkapni. Volt egy angol meg egy japán nyelvi teszt, plusz egy szakmai interjú nekem de ez szerintem mérföldekkel könnyebb, mint otthon ahol már nem tudom...elfogadott konferencia cikket, tapasztalatot, ajánlást meg nem tudom miket kell felmutatni ahhoz, hogy valaki ezt megkapja. Azt még megjegyzem, hogy az itteni külföldi barátaim nagy része is hozzám hasonlóan kapták meg az ösztöndíjat: fogalmunk sem volt mi történik, addig amíg jött egy emailt, hogy gratulálunk, jöhetsz.
Nem állítom, hogy lehetetlen megkapni a MEXT kutatói ösztöndíjat ha Magyarországról pályázol, de lényegesen könnyebb dolgod van ha Japánban sikerül az ajánlást elsőre elintézned. (MEXT jelentkezés link)

2) Hogyan kaptam melót? Ezen lehet most sokan meglepődnek, de munkát találni Japánban nem egy nagy durranás. A kérdés inkább az, hogy hogyan kaptál JÓÓÓ munkát Japánban.

Kezdjük ott, hogy Japán öregedő társadalom. A lakosság 60% idősebb, mint 65 év úgyhogy el lehet képzelni mennyire sz@rban van a nyugdíj rendszer és mennyire kevés az egészségügyi dolgozó. Engem már akkor diákként automatikusan beléptettek az itteni nyugdíj rendszerbe amikor leszállt a gépem a reptéren és elkészült az azonosító kártyám. Ez diákként havi 16.000yen kötelezettséget jelent (majdnem 40.000ft havonta) DE lehet ilyen halasztási kérelmet kérni. Ilyenkor be kell menni a közeli City Officba és el kell nekik kedvesen magyarázni, hogy az ösztöndíjam 20%át nem szívesen szeretném beáldozni nyugdíjra. Ez hulla sok papírmunkát és telefonos szívást jelent mert fél évente meg kellett ujjtanom ezt a kérvényt. Szerencsére, miután elkezdtem dolgozni ez a fizumból automatikusan levonódik, úgyhogy legalább nem kell vele szenvednem.

Álláskeresés. Én az egyetemi végzésem előtt fél évvel kezdtem állást keresni. (Japán friss-diplomások általában 1 évvel ezelőtt) Először beregisztráltam egy olyan oldalra ahol külföldiek keresnek állást Japánban. Amikor kerestem nekem 3 feltételem volt.

1. Tokiói munkavégzés
2. Fejlesztési meló lehetőség
3. Jó fizu

Kb. miután felraktam az önéletrajzomat még aznap kaptam interjúra meghívást úgyhogy higgyétek el...nem egy nagy mutatvány informatikusként elhelyezkedni Japánba HA tudsz japánul.(Link az oldalra ahol Japánba keresnek dolgozókat)

Egen, a legtöbb munkahelynél követelmény a min. N2 (ez egy olyan felsőfok szintű origo)es japán tudás és szerintem amennyiben tényleg dolgozol már az N2 sem elég. Legalább is az én tapasztalatom az, hogy amikor még tanulsz meg diák vagy akkor még csak pozitív megjegyzéseket kapsz, hogy de ügyes vagy. Ha dolgozol akkor a japánok már nem éppen szentimentálisak. Ha valamit félre vagy nem értek, akkor rögtön kapom az ívet, hogy 3 év után már nem kéne ilyen hibákat vétenem.
A jó japán tudás követelményének az oka az, hogy az itteni cégek nagy valószínűséggel nem akarnak a nemzetközi piacra befektetni, megmaradnak a még erős, Japán belső piacnál. Úgyhogy minden állás interjún az angol tudásomat annyival elintézték, hogy: fehér bőrű,kék szemű, szőke lány vagy hááá biztos tudsz angolul!!! Nyilván soha nem az angolon volt a hangsúly, az interjúk végig japánul zajlottak semmilyen angolul beszélő segítsége nélkül. Ez az elején kicsit ijesztőnek hangozhat, de 3 hét után bele jön az ember.

A programozási tesztek az állásinterjúkon itt a röhej kategóriát képviselték. Budapesten én nem sok állás interjún voltam, de még az otthoni garázscégeknél is mérföldekkel alacsonyabb itt a szint. Talán a legnehezebb egy permutációs programozási gagyi feladat volt.

Végül 3 ajánlat között vacilláltam a végén, ahol az egyiket hamar a kukába dobtam és a maradék kettő között tépelődtem. Az ami mellett végül döntöttem az egy 派遣会社(Hakenkaisha) tipusú, ilyen kiközvetítő cég volt. Állításuk szerint úgy működik a dolog, hogy a kiközvetítő cég kiközvetít más cégekhez ahol van projekt és ott kéne dolgozni. Én kétszer voltam nálunk interjún plusz a """szakmai"""" teszt ami, (nem viccelek, az Istennek nem viccelek!) egy Hello World volt Javában. Kb. annyi volt, hogy megkérdezték tőlem mi az a String.
Elnézést a nyájas olvasótól amennyiben nem tudja mi az a string, de valahogy képzeljétek el úgy a kérdést mintha megkérdezném egy bölcsésztől, hogy tudsz-e olvasni. Szóval, mivel már túl voltam egy pár nevetséges tesztes állás interjún ezért nem gyanakodtam.
Mivel nagyon jól reklámozta magát a cég:

• Utazhatsz
• Sok projekt, nem kell mindig programozni
• Előadások, fejlődési lehetőség

Ezért meggyőztek és mellettük döntöttem. Hogy két hónap után miért hagytam ott, az majd a harmadik kérdés története.

Amikor elvállaltok egy állást akkor nagyon NAGYON alaposan nézzetek utána, hogy pontosan mit kínál az a cég, és milyen munkakörben kell dolgoznotok. Én egy ökör voltam, hogy efölött szemet hunytam, de nekem a szerződésemben annyi volt, hogy bizonyos feladatokat is el kell látni, ami nem igényel mérnöki szaktudást.
A HR-es csajnak vagy faszinak se higgyetek minden esetben...ki tudja? Nekik lehet annyi a céljuk, hogy aznap behúzzanak egy strigulát a "mai napon felvett alkalmazottak" címszó alá. Többnyire szakmai dolgokról reménytelen tárgyalni velük és mindenképpen hallgasson meg legalább egy mérnök az interjún. Ha nem találkozol szakmabeli emberrel amikor megnézed a céget, akkor kezdhetsz gyanakodni.

3) Milyen Japánban dolgozni? Röviden, most jó. Ezelőtt 3 hónapja bivaly sz@r volt. Konkrétan gondolkodtam azon, hogy csomagolok és elmegyek egy másik országba.

Ismeritek azt az érzést amikor nagyon vársz valamit mert biztos vagy benne, hogy jobb lesz mint eddig. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy na most na most!!! És még csak köszönő viszonyban sincs azzal amire számítottál akkor olyan érzésed lehet, mint amikor valaki közölte velem gyerekkoromban, hogy a mikulás nem létezik.(És az nekem nagy sokk volt :D )

Az előző cégről nem akarok anekdotákat zengeni, hogy miért volt kiábrándítóan borzalmas pedig egy külön blogot is írhatnék róla. Ez egy olyan cég volt ami kifejezetten külföldieket alkalmazott mert az jól mutat a cég portfóliójában.Persze ez csak azután vált világossá, miután elkezdtem dolgozni.

Tudjátok vannak Kínában olyan cégek ahol fizetnek fehér magas férfiaknak, hogy néha bejöjjenek mert az sokkal profibb hatás kelt a vevőben ha lát öltönyös fehér pingvineket az ázsiai pingvinek helyett. Nah itt is ugyanez volt.
Minden nap amikor bementem dolgozni egy táncoló majomnak éreztem magam. Programozási meló az nem látszódott a horizonton, viszont japánról angolra való fordítási munkát azt kaptam. Nyilván valaki ezt elvezi, de én olyan mértékben tojtam az ilyen fajta melóra, hogy egy csöppet sem erőltettem meg magam. Ilyen rém unalmas szerződési feltételeket kellett fordítanom cégek között és annyira nem érdekelt, hogy a munkám kb. annyiból állt, hogy bemásoltam az egészet a jó öreg GoogleTranslatebe. Én gondoltam, hogy egy japán cég az más lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy 8 napon túl gyógyuló agyf@szt is fogok kapni attól a sok eszeveszett barom szabálytól és etikettől ami annál a cégnél volt.

Kezdjük az öltönyös bulival ami Japánban eléggé bevett szokás ha costumer faceing vagy HA nem costumer faceing melót csinálsz akkor is. Meg volt szabva, hogy milyen színű, meddig ér a szoknya, semmi smink, fülbevaló karkötő stb. Ha bementem az irodába akkor kabáttal nem lehetett bemenni és hosszú hajjal illetve szakállal.
Minden reggel volt egy 10 perces himnusz szerű borzadály amit mindenkinek el kellett szavalnia reggel 8:50-9:00ig. Ez egy ilyen japán süket szöveg volt arról, hogy hasznos leszek a társadalomnak meg ma kihozom a legjobbat magamból és ha jön egy vevő akkor mindenkinek szélesen mosolyogni kell. Rám egy párszor rám lett szólva, hogy miért nem mosolygok jobban, mondom mert nincs miért. Még egy rakat ilyen volt kezdve attól, hogy milyen disznó hiper gusztustalan modorba beszéltek a főnökök az alkalmazottakkal és, hogy mennyire nem nézték embernek a másikat. Rajtam kívül még onnan 2 magyar dobbantott szóval szerintem több magyart nem vesznek fel. :D (Nah, nem anekdota lett a végére ;-))

De még ezeket elviseltem volna ha valami olyasmit csinálok amit szeretek. Programozást vagy valami ami IT-hoz kapcsolódik. De mivel semmi ilyen nem volt és úgy gondoltam ha csak várok, hogy jobbra forduljanak a dolgok akkor még sokat kell várnom, úgyhogy megint neki futottam az álláskeresésnek. Egy másik site-on, ahol 90%ban japánok keresnek állást. Most nagyon figyeltem arra, hogy  olyan helyet találjak ahova nem azért vesznek fel mert szőke,kék szemű külföldi vagyok. Szerencsére megtalált egy cég ami mobilfejlesztéssel foglalkozik és ők felvettek magukhoz fejlesztőnek. És eddig csak fejlesztői melókat csináltam :3 Oh, bodogság!!!! Ez nem is annyira japán inkább amerikai típusú cég. A tulajdonos (社長-shachou) élt kint egy fél évet az USA-ban (angolul nem beszél) de megnézte az ottani cégeket, a munkamorált és ő úgy gondoltam, hogy a nyugati céges gondolkodásmód életképesebb lehet, mint a japán. Engedjétek meg, hogy egy kicsit eldicsekedjek de ide viszonylag melós volt bekerülni. :3 6 interjún voltam, ebből 5 szakmai volt és azon belül is volt 2 programozási tesztem. Nem voltak eget rengető nehézségű tesztek de az eddigieket simán alázták. A munka idő az rugalmas, tehát 8 órát bent kell lenni de akkor mész be amikor akarsz. Ennek mondjuk van egy hátulütője is mert mivel mindenki összevissza jár be ezért az esetek 90%ban egyedül ebédelek. :( Valahogy itt a japánok úgy fogják fel a dolgozást, mint az egyetemre vagy egy szar iskolába való bejárást. Annyira nem akarnak barátkozni a munkatársakkal és sok ismerősömmel, japánokkal és nem japánokkal is beszéltem erről és mindenki ugyanarról számolt be. Cégen belül barátkozni majdhogynem lehetetlen japánokkal. Ez nekem mondjuk nagyon fura és teljesen érthetetlen. Az előző cégem abban a tekintetben jó volt, hogy sok volt a külföldi így mindig együtt mentünk el ebédelni. Japánban az éttermek nagy rész ki van alakítva a magányos embereknek. De tényleg, otthon ki megy egyedül étterembe?
A cégnél van két havonta egy ivászatos buli plusz egy hónapban egyszer a főnököddel kajálsz és arról beszélgettek, hogy milyen irányba fejlődtél, milyen a teljesítményed és mit kéne fejleszteni. Ez szerintem mondjuk tök jó, hogy kapok visszajelzést a teljesítményemről. :)

Munkába való bejárás. Higgyétek el, hogy előtte 2 hónapig a reggeli 7:30-as vonatra szálltam fel és ha azt gondoltátok, hogy a reggeli 2-es metró Budapesten tömött, vagy ha elromlanak az ajtók akkor a metro szabadulós játéka az a top...akkor még nem szálltatok fel a rush-hour vonatokra Tokióban. Nyilván láttatok már ilyen típusú videókat és azt kell mondanom, hogy reggel 7:00-9:30-ig ez bezony a poklok pokla. Nálam úgy nézett ki egy reggel, hogy felkeltem 5:50kor, kimentem az állomásra 7:00-ra, vártam fél órát a sorban a vonatra, hogy legyen ülőhelyem. (mert az én megálómtól van akkora szerencsém, hogy onnan indítanak vonatokat úgyhogy azok üresen begurulnak a megállóba és ha ügyes és fürge vagy akkor le tudsz ülni). Konkrétan tényleg lapjával állnak az emberek és szerintem a japán dolgozók nagy részének a vonatos utazás a legnagyobb stresszfaktor. (Tömött vonat Tokió) A vonaton 50-60perces zötyögés alatt mivel a korai kelés miatt nekem mindig volt ülőhelyem ezért nem sokat érzékeltem a külvilágból, de nagyon sokszor már a térdemre tenyereltek olyan tömeg volt. Ha késik a vonat vagy eső van akkor ez még rosszabb. Szerintem sok külföldi alábecsüli, hogy ez valójában mennyire fárasztó.

Munkahely és szakmai fejlődés szempontjából ez a cég nagyon jó! Viszont akik Japánban kezdő mérnökként azt gondolják, hogy magas fizetés jár akkor sajnálom, hogy csalódást kell okoznom de Japánban a programozási meló a legszarabbul fizetett és a leglenezettebb meló.
Ebben a munkakörben lesznek a legtöbben öngyilkosok, mert hulla nagy a túlóra és a felelősség miatti stressz.
Kezdő mérnöknek fogsz számítani ha nincs tapasztalatod Japánban. Ez nem vicc. Le van tojva jó része, hogy te mondjuk otthon dolgoztál valamennyit. Ezzel itt direkt vissza élnek és azt mondják az bizony nem munkatapasztalat. Szóval ha 25-28 év körüli programozó vagy Japánban akkor olyan havi 210.000yenes fizetésre számíthatsz. (kb. 500.000ft) Ami így magyar forintba jól hangzik, de vedd hozzá, hogy Tokió a bolygó egyik legdrágább városa. Ha mondjuk a belváros környékén bérelsz egy kis lyukat az havi 85.000yen plusz rezsi, úgyhogy a fizud fele az már elment arra, hogy laksz valahol. Persze, nyilván ez az évek múltán megy feljebb szóval amikor eléred a 34 éves kort akkor már kifejezetten jó de az elején könnyfakasztóan kevés. Kicsit úgy érzem, hogy programozónak lenni olyan, mint otthon orvosnak. Az otthoni orvosokat is a közeli IKEAban nagyobb eséllyel találod meg, mint a Szent János Kórházban. Itt egy angol tanár többet keres, mint egy átlag programozó.

Összegezve, szerintem Tokió egy viszonylag élhető város ha dolgozol akkor is. Ha úgy érzed, hogy megpróbálnál egy teljesen más kultúrát, nyitott vagy a mindennapos meglepődés és olykor a bürokrácia miatti anyázásra akkor szerintem még élvezni is lehet. Arra számíts ha kijössz dolgozni akkor rögtön gazdag tuti nem leszel, és az eddigi szabadidőd a negyedére csökken mert tényleg sokat kell dolgozni. Nekem most szerencsére nincs sok túlórám, de ez annak köszönhető, hogy a mostani cégemnél egy cél az, hogy csökkentsük az egy főre jutó túl órát. :) Ez egy átlag japán cégnél nem így van. Emellett mindenkit akit egy kicsit is érdekel, bátorítok arra, hogy jöjjön ki 1-2 évre és próbálja meg mert minden szempontból tapasztalat. Lehet, hogy elsőre trágya munkát fogsz kapni, mert azok a cégek akik kihoznak külföldieket vízummal azok eléggé vissza élnek a helyzettel és szar fizetésért csináltatnak meg veled kaki melót, de ha lehúzod a szerződésben eltelt időt(ami többnyire nincs megszabva szóval hozzám hasonlóan dobbanthatsz 1 vagy 2 hónap után is ha semmiféle előremutató dolog nincs), utána érvényes vízummal már gyerekjáték munkát találni ha tudsz japánul.

Azt ne felejtsd el, hogy itt élni és dolgozni köszönő viszonyban sincs azzal amikor tanultál vagy turistaként voltál itt.  Én tudom, hogy akik Budapesten laknak azok szidják a várost, mint a bokrot, de nekem így vissza tekintve az a véleményem, hogy Budapest egy jó hely ha jó munkád van. Viszont sokat jár a szám, de most úgy vagyok vele, hogy én Japánban biztos nem szeretnék megöregedni és következőleg már egy angol nyelvű országba szeretnék kimenni dolgozni. :)

Sziasztok!