Nők helyzete a Japán társadalomban

Sziasztok!

A nők helyzetéről  és a Japán társadalmi téma a kidolgozására már eléggé régóta készülök, de eddig nem volt igazán merszem kibontani rendesen, és a véleményem a 2 és fél éves tapasztalatok alapján sokat változott.
Ebben a blogban három dolog gyakran elő fog fordulni. Rengeteg személyes vélemény,találgatás és általánosítás. Általában nem szeretek általánosítani, de most fogok mert muszáj.
Előre szólok, hogy nem kell velem egyetérteni, ha esetleg valaki más véleményen van vagy valamit hibásan állítottam, akkor nagyon szívesen meghallgatom privát üzenetben vagy kommentben. Ha arra gondolsz, hogy ebben a postban én nagyon le fogom húzni az itteni társadalmat és minden rossznak el fogom mondani a Japán vagy a nem Japán Nőket úgy általában, akkor nyugodtan olvasd tovább, mert semmi ilyesmire nem készülök. :)
(Mint említettem változott a véleményem)

Hadd kezdjem a blogot még egy otthoni régi beszélgetéssel a barátaimmal mert az a beszélgetés még a kijövetelem előtt megformázta a véleményemet a Japán nőkről és az itteni párkapcsolati rendszerről. Eléggé kocka társaságban mozogtam Budapesten akik egy jó része tanult Japánul így természetesen felszedtek nem is keveset a kultúráról és időnként előjött a Japán társadalommal és a nőkkel foglalkozó téma is.
Ha egy kicsit utána nézel a neten, akkor férfi szavazatok alapján a legcsinosabbnak tartott női népcsoport az Ázsiai. Ezzel a barátaim egyet is értettek, hogy az Ázsiai nők általában nagyon szépek 😉 de mellette nagyon hangoztatták, hogy ők bizony nem akarnának Japán vagy más Ázsiai barátnőt maguknak mert nagyon sok helyen olvasták, hogy a Japán nők nem akarnak házasodni, akármilyen férfival járni akiknek nincs meg az évi 6 millió yen-es (évi kb. 18 millió HUF) jövedelme.
Az előző blogomban kicsit beszéltem a fizetési arányokról és, hogy 30 éves koráig egy átlagos japán férfi (hacsak, nem orvos) ne feltétlenül számítson többre, mint max évi 4 millió yenes jövedelemre. Természetesen a kivétel próbára teszi a szabályt,  ugyanis biztos vannak akik még nem töltötték be a 30 éves kort de a Japán átlag sokszorosát keresik.
Szóval, barátaim kijelentették, hogy a Japán nők golddiggerek és nem is akarnának járni velük. Ez a beszélgetés nagyon sokszor eszembe jutott amióta itt élek és ehhez kapcsolódó nagyon sok story-t is hallottam ami így erősíteni látszott az Ő állításukat ezért a véleményem nem is változott egy jó ideig.

Például:
1-A japán társkeresőkön egy férfinak fel kell/lehet/hasznos tüntetnie a fizetést.
2-Sok 50 év körüli nővel találkoztam akik panaszkodnak a férjükre és kijelentik mennyire utálják őket.

Akkor azt hiszem kezdjük az első ponttal mert szerintem ez az európai társadalom jó részének meglepő.Ugye nálunk teljesen illetlen megkérdezni akárkit a havi jövedelméről.
Én jelenleg egy olyan országban élek (schocker: Japán) ahol az átlag állampolgárok felé a szociális támogatás az majdhogynem nulla. Japánban ugyanis iskolába járni Magyarországgal ellentétben kiváltságnak számít, persze, kötelező beiratkozni de olyan könnyen kivághatnak, mint a taknyot ha valami súlyosabb kihágáson kapnak. Az ami Magyarországon van, hogy ingyen járhatod végig az óvodát, az általános és a középiskolát, ha sok gyerekes/elvált/szegény családból jössz akkor ingyen kapsz tankönyvet és menza kaját (ami megjegyzem az utóbbi években sokat javult otthon), még amikor én gyerek voltam akkor ingyenes volt a fogszabályzás, a gyerekeknek az orvos (oké, most tartózkodjunk a jelenlegi minőségtől, de amikor én gyerek voltam akkor még nem volt olyan borzalmas) és én még fizetés nélkül járhattam egyetemre és ehhez nem produkáltam kimagasló eredményeket. (Lehet azóta ez sajnos változott, elnézést ha tájékozatlan voltam)

Hát, Japánban ez nem így van. Az itteni bevett családmodell az anyuka, apuka és általában 1-2 gyerek. Volt olyan tanítványom a magániskolában ahol 3 gyerek volt, de ott anyuka apuka is dolgozott így ők ezt viszonylag megengedhették maguknak, hogy 3 gyereket neveljenek akikből mind a három járt hozzám angol órára plusz a gyerekek eljártak csillagászat meg nem tudom, természettudományi tanfolyamra. 
Amikor a gyermek oviba kerül onnantól kőkemény pénzeket kell fizetni a tankönyvekre, a gyakran előforduló tandíjra és a gyerekek egyenruhájára. Arról nem is szólva, hogy sok iskolában nincsen menza. így a kisgyerekeknek otthon csomagolnak ebédet és azt együtt megeszik a társaival meg az osztályfőnökkel. Ha meg a te gyerekednek van a legszürkébb legputtánább ebéde, akkor számíthatsz arra, hogy jól ki fogják gúnyolni. Azt meg senkinek sem kívánom, hogy átélje milyen az ha Japánban csúfolnak (bullying) egy iskolában.
Jó, oviban nem olyan durva a fizetendő összeg de általánostól már ez egyre jobban növekszik. Én még emlékszem, hogy diákkoromban mekkora hiszti volt a havi 1-2000Hufos osztálypénz mondjuk szekrényre, és az osztálykirándulással és a szalagavatóval járó költségek. Azért itt Japánban nem összeegyeztethető az a mennyiség amit fizetni kell az iskoláért a gyereknek.

Megjegyzem vannak olyan intézmények, ahol nem kell fizetni az oktatásért és akkor ilyenkor Béla megkérdezi, hogy: akko má mé nem megy oda a kölök, há hülyék ezek?.
Azért Béla mert, nyilván te is kitaláltad, de az az iskola ami inygéé van az mindig alacsonyabb színvonalú, mint amiért fizetni kell. (legalábbis Japánban). A Japán egyetemekre szintén horror pénzeket fizetnek a diákok és olyan, hogy ösztöndíj (magyar fogalom szerint: pénz amit a tanulásra kapsz, de nem kell vissza fizetni). Általában olyan ösztöndíj van, hogy a tandíj 20%-át nem kell kifizetni és akkor csak félévente fizetsz 300.000 yent, plusz még külön ilyen olyan tárgyfelvételre. És a fél évi 300.000yen az nem olyan sok. Ennél magán egyetemek sokkal durvább árat is kiszabnak. Ösztöndíjat kapnak a Japán diákok ha mondjuk valamennyit kimennek külföldre, de azt utána vissza kell fizetniük. Ez nekem meglepő volt, de Ausztrál barátaim is mondták, hogy nem létezik olyan ösztöndíj amit nem kell utána vissza fizetned. Amikor én tudálékosan megjegyeztem, hogy Magyarországon bizony azt jelenti az Erasmus meg a különböző ösztöndíj, akkor nagy hitetlenkedő szemekkel meredtek rám.

Az itteni Japán miniszterelnök, Abe Shinzou, aki jelenleg már, azt hiszem talán 8 éve, az Atya Úristen itt, próbál igen gyorsan megoldást találni az országot, igen fenyegető elöregedő társadalmi problémára.
Volt egyszer egy itteni Japán politikus aki nagyon "humánosan" nyilatkozta, hogy az öregek tehetnének egy szívességet és elmehetnek oda, ahol nem süt a... Nagyon gyorsan ki is rúgták és nem próbálta meg a teljes pártja megmagyarázni, hogy Ő valójában jó ember.

Szóval, Abe Shinzou próbálta egy programjában kérni a nőket, hogy menjenek el dolgozni és hagyjanak fel a régimódi háziasszonyi élettel mert Japánnak szüksége van rájuk.💪Nem lesz meglepő, de Abe Shinzou hívószavára nem kezdtek el tömegével áramlani a nők a munkapiacra.

Ennek oka igen egyszerű. Pl, Japánban a női és a férfi fizetések közötti különbség itt a világon az egyik legmagasabb. Konkrétan előfordul, hogy egy férfi ugyanabban a munkakörben nem kicsivel többet keres, mint egy ugyanazt a munkát elvégző nő.




Emellett ha a család helyett a karriert választod, akkor ez nőként nagyon gyorsan a családod rovására menne. (Túlóra) Japánban van egy mondás ami úgy szól, hogy: 雨が降ったら、一緒に濡れている。Ez magyarul annyit tesz, hogy ha esik az eső, akkor együtt ázunk. Szóval ha neked mondjuk nem is kéne túlórázni mert mindent megcsináltál, de a főnök meg a többiek túlóráznak, akkor neked is legyen szar, úgyhogy a többiekkel szolidaritást vállalva neked is bent kell maradni túlórázni.

Ezt még ez előző, munkahelyi tapasztalatos blogomból kifelejtettem de a fax... Az az Istenverte fax gép!. (Ti még emlékezte arra, hogy valaha faxoltak emberek? ) Én soha nem gondoltam volna, hogy Japánban programozóként majd egyszer faxolnom kell. És kellett :-D és még egy magyar ismerősöm is mondta aki másik cégnél dolgozik meg az egyik barátnőm férje, hogy bizony faxolni kell. Nekem amikor mondták akkor nem is értettem, hogy miről beszélnek. Mikor közöltem, hogy nem tudom, hogyan kell faxolni akkor az egyik idősebb fazon hetykén odaveti a mellette lévő munkatársának, hogy azt hittem ez a csaj informatikus. Hát anyád! Én azt hittem, hogy a 21 században élek és nem Üzbegisztánba jöttem ki hanem a robotika egyik legfejlettebb országába. Faxolnom...kellett...én a döbbenettől csak eltátottam a számat. Következőleg mi lesz? Lyukkártyára való adatírás? 😆😆Szerencsére az új helyemen papírt sem nagyon látok úgyhogy ott nincsen faxgép.

Vissza a témához. Azt megjegyzem, hogy itt szerintem egy nőnek mindig nehezebb előre lépni, mint egy férfinak.
Ha egyedül álló Japán nő vagy, nem vagy hülye és felküzdötted magad mondjuk egy manager (elég magas) pozícióig, akkor a munkád nőni is fog és nem sok esélyt látsz arra, hogy megházasodj.
Általánosítás: én egyébként azt látom, hogy itteni Japán férfiak nem is akarnak annyira házasodni magas pozícióban lévő nővel. Ez nem vicc, sokszor tárgyalt téma a TV-ben, hogy behívnak Talk Show-ba nagyon csinos 28-40 éves nőket akik elég sokra vitték a karrierjük szempontjából de behívják őket azért, hogy a közönségnek legyen alkalma röhögni, hogy ők nem tudtak megházasodni micsoda lúzerek. Nézzed mán, hát nem a munkát választotta a család helyett!

Én nem feltétlenül gondolom azt, hogy ezek a nők olyan nagyon magasra tennék a lécet mivel ők nagyon hangoztatták, hogy mennyire egyedül vannak. Egyszer kérdeztem páromat, hogy férfiak akik nem tudnak házasodni miért nem jönnek be, hogy kiröhögtessék magukat a TV-ben?
Párom erre teljesen frappánsan azt felelte, hogy eléggé gonosz dolog lenne ha behívnának nem túl szép, nem túl jól kereső japán férfiakat akik nem tudnak barátnőt találni.

Mindezek mellett én is azt mondtam volna Abe Shinzou ötletére, hogy szívjon gázt, és ha egy kicsit megreformálná a törvényeket, mondjuk a nőknek egyenlő fizetés és egyenlő bánásmód járna a munkahelyeken akkor lehet többen elgondolkoznának azon, hogy vissza mennek dolgozni.

Nah, mielőtt itt mindenki megkönnyezne a szegény nyomorult sorsú Japán nőkért, azért had tegyem hozzá, hogy itt az életszínvonal még mindig nagyon magas úgyhogy aki házasságban vagy egyedül él azok többnyire nem élnek rosszul. Japánban, Magyarországi színvonalú szegénységet még nem láttam. Itt a háziasszonyi élet az abszolút nincsen lenézve. Szóval ha te a gyereknevelést választottad a karrier helyett akkor én arra még egy rossz szót itt nem hallottam. A legtöbb Japán feleség kezeli a haza adott pénzt. Ez gondolom, hogy még a szamuráj korból jön, ahol a szamuráj rangon alulinak érezte az anyagiakkal való törődést ezért ezt rábízta a feleségére.

Amikor dolgoztam az előző cégemnél akkor kötelező volt elmennem havi egyszer ivászatokra. Ugye most egy nagyon Japán cégről beszélek, de ahol öltönybe kell járni ott általában ez a szokás. Az ivászatokon a férfiaknak KÖTELEZŐŐ volt külön ülni a házas nőktől és az egyedülálló nőket összeültették az egyedülálló férfiakkal. A házas nők természetesen együtt ültek egy külön asztalnál. Engem mindig a szingli 30-as Japán férfiakkal ültettek össze. Ez elég zavaró volt mert egy idő után a részeg hapsik jobb beszélgető partnernek tartják a nyaktól lefelé lévő részem. Gondolkoztam egypárszor, hogy feldugom az orrukba az evőpálcám.

Egy japán cégnél ha nem vagy házas (férfiként) akkor nagy a valószínűsége, hogy nem lépsz előre mert az azt jelenti, hogy ha nincs családod akkor igazából bármikor nyugodtan leléphetsz, nem vagy maximálisan rászorulva a cégre és a munkádra.

Van itt Japánban egy KoIke nevű Japán politikus nő aki kb. 60 év körül járhat és nagyon sokat tesz a nők helyzetének a javításban a munkapiacon. Iszonyat nehéz dolga volt mert nagyon sokan úgy beszéltek róla, hogy nőként inkább húzzon haza és támogassa a férjét, minek pattog itt és nem hagyja őket dolgozni. Volt róla a TV-ben egy riport, és Japánban az a szokás ha bejön valaki fontos ember akkor meghajolnak, hogy üdvözöljék. Amikor az imént tárgyalt politikus nő bement dolgozni akkor a japán férfiak tüntetőleg elfordulnak. Hozzá teszem, hogy ezt a fajta viselkedést inkább az idősebb embereknél tapasztaltam. Szerintem a fiatalok nem ilyen merevek, bár ebben más,külföldi barátaim nem értenek egyet velem.

Amúgy én nem tartom Abe Shinzou-t rossz vezetőnek. Szerintem gazdasági szempontból sok jót tett az országának, külpolitikáját tekintve igyekszik mindenkivel jóba lenni. Habár, amikor voltak az Amerikai választások akkor amikor az USA-ban járt akkor nem akarta Trump-al találkozni csak Hilary Clintonnak mondta, hogy: よろしくお願いいたします。(A választások után is "viselje gondomat")Ugye Trump nyert, kb.Abe Shinzou még  másnap elutazott az Egyesült Államokba, hogy kezet rázzon és gratuláljon Trumpnak. 😆 A TPP(Trans Pacific Partnership)-ből ugye Amerikai ki akarta húzni magát (már ki is húzta) és ez Japánnak elég rosszat tett gazdaságilag.

Golden Friday. Sajnos az én cégemnél nincs ilyen akció, de a lényege annyi, hogy pénteken az alkalmazottak elmehetnek délután 3-tól haza. Ennek az lett volna az értelme, hogy a férfiak töltsenek több időt otthon a családjukkal. Háát, ez egy legutóbbi felmérés és interjúk alapján nem úgy sült el ahogy gondolták.Felmérések szerint,pusztán azzal, hogy a Golden Friday-t bevezették, a Japán férfiak nem töltenek több időt a családjukkal.
Egy TV-s interjúban volt két japán fiatal nő akik éppen babakocsit toltak. Mondták, hogy ők örülnének ha a férjük segíteni a gyereknevelésben és haza jönne előbb. Sajnos szomorúan nyilatkozták, hogy a férjeik pénteken délután 3-óta vedelnek a munkahelyi haverokkal a közeli kocsmában. Gondolom nagyon sok cég korábbi időpontra teszi a Golden Friday-ra való tekintettel a kötelező ivászatokat és ha ebből valaki ki is akarja magát húzni rendszeresen akkor előléptetés meg bónuszra ne számítson. Úgyhogy sok választása nem igazán van egy munkát komolyan vevő embernek. Én az előző helyemen 1 ivászatot hagytam ki a 7-ből. Utáltam őket mert mindig olyan érzésem volt, mintha dolgoznék. Kitölteni a feljebb valónak a japán sakét, kiszedni a táljába a kaját stb.
Nah, csak, hogy az érme két oldalát is megmutassam ugyanabban az interjúban szintén szerepelt egy másik olyan 40 éves nő, aki közölte, hogy neki elég a férjét elviselnie a hétvégén, ő nem akarja, hogy pénteken délután 3-tól is otthon tébláboljon.

Még hallottam valami ilyen hülye mendemondát otthon, hogy vannak a cégeknél ilyen szexnapok, hogy haza mehetsz előbb, hogy gyarapítsd a társadalmat. Félre értések elkerülése végett, én ilyenről nem hallottam és mástól sem hallottam soha, hogy lenne ilyen. Ha erre van igényed akkor old meg magad. De ugye háát ha az inteneten vót akkor biztos igaz. Főleg az ilyen 80%ban kamu híres Shongokucomplex nevű gyökér oldalak amiből a legtöbb japán mániás ember tájékozódik. -.-

Összefoglalva, miért kell vagy van feltüntetve egy férfi fizetési a társkereső oldalakon. Adott egy ország ahol a szociális támogatás az kb. nulla, ha te nőként akarsz karriert építeni akkor
 nagy valószínűséggel nem fogsz megházasodni. Ha a férjed jól keres, akkor a születendő gyereket be tudod íratni jó iskolába (és Japánban, hogy milyen egyetemen végeztél hatványozottan számít a jövődre nézve), plusz magánsuliban is tudod oktatni és el tud menni egy jó egyetemre. Japánban nem osztogatnak ösztöndíjakat és nagyon drága az oktatási költség plusz a lakhatás. Nem véletlenül lakik a legtöbb fiatal a szüleinél, még akkor is amikor már dolgozik és nagyon nagyon sokan csinálnak egyetem mellett részmunkaidős állásokat.

Szóval ha szerinted ez egy szar rendszer akkor nem vagy egyedül. De igazságtalannak tartom emiatt a Japán nőket hibáztatni, ők többnyire azt teszik amit mondtak nekik és amikor párt keresnek akkor a gyerekük jövőjére is gondolnak.

Második pont. A válás. Huh, nah ez egy sokszor vitatott téma a párommal. Nem is szeretünk erről beszélni mert elég hamar összeveszünk rajta. Most itt ül mellettem és nem is akarom megkérdezni. ;)
Kezdjük így. Ha már nem érzed azt, hogy az eddigi pároddal egyről a kettőre tudnátok jutni vagy egyszerűen már nem akarsz vele lenni egy házasságban akkor Japánban ez nem elég indok arra, hogy elválj.
Jól olvastad. Japánban nem lehet azzal az indokkal elválni, hogy én már nem szeretlek. (Természetesen akkor ha ez egyik fél ragaszkodik a másikhoz, ha mind ketten ebbe önként és dalolva mennek bele akkor ezt a bíróság engedélyezi).
Japánban elválhatsz ha:

1) Családon belüli erőszak valamilyen fizikai formája megmutatkozik
2) Megcsaltak
3) A párod (ált. férjed) kirúgták a munkahelyéről és nem tudja biztosítani az eddigi életszínvonalad  a gyerekednek.

Szintén van egy japán TV műsor ahol 3 ügyvéd szokta kitárgyalni a különböző, többnyire válással kapcsolatok ügyeket, hogy ilyen meg olyan esetben engedélyezett-e a válás. Mert nagyon sokszor nem egyértelmű. Pl: volt egy nő, akinek a férje közölte, hogy ő akar háztartásban dolgozni, a nő el akart válni és erre az ügyvédek azt hiszem azt mondták, hogy nem elég indok a válásra.Merthogy nem volt gyerek vagy valami ilyesmi.

A megcsalás az itt egy másik kényes pont. Ha te vagy a sértett fél a megcsalásban akkor ha mondjuk vannak gyerekeid akkor a bíróság majdnem biztosan neked ítélik a gyerekeket. (férfi vagy nő, mindegy) és dönthetsz úgy, hogy nem engedélyezed a gyermekeid láthatóságát a férjednek vagy feleségednek. Jó, ezzel szerintem nagyon kevesen élnek, mert ez enyhén szólva szemétség, de számomra már az is ijesztő, hogy létezik ilyen lehetőség. Mert ha veszélyes vagy nem tudom, drogos  a volt párod akkor okay, annyira ne találkozzon vele a gyerek. De megcsalásért ilyen súlyos büntetés kiróható a másikra?

Még a kijövetelem előtt olvastam egy Japán és társadalom című könyvet. A könyvet egy magyar nő írta aki 1 évet élt Japánban és a beszámolója elolvasása után az volt az érzésem, hogy őt megkönnyebbüléssel töltötte el az, hogy haza jöhetett Magyarországra. Ő írt egy ilyen hülyeséget, hogy Japánban nem számít az megcsalásnak, ha valaki valami hostessel vagy nem tudom kivel összefekszik vagy elmegy szórakozni. Megkérdezném az írónőtől, hogy elnézést de Ön hol élt? Mutasson már nekem egy olyan kultúrát vagy országot ahol nem engedélyezett a bigámia és ha valamelyik fél megcsalja a másikat akkor azt az illető egy vállrándítással el tudja intézni. Nagyon nem volt szimpatikus az a könyv. Azt hinné az ember, hogy aki itt élt egy kicsit nyitottabban és sok oldalúan közelítene meg egy témát, de nekem a könyv elolvasása után az jött le, hogy az írónő úgy tekintett a Japánokra, mint a droidokra.

Ez a hoster kultúra ez tényleg egy létező dolog Japánban de ahogy én tapasztaltam ha egy férfi ilyen szolgáltatással kíván élni akkor azt a felesége egyáltalán nem nézi jó szemmel. Legalábbis eddigi nőkkel akikkel beszéltem erről váltig állították, hogy ha ők ilyenen rajta kapnák a férjüket akkor azt nem tenné ki az ablakba amit tőle kapna. Házas férfiakkal kevéssel találkoztam aki mondta volna, hogy a házassága után kijárt volna neki az ilyen nemű szórakozás. A hostesek többnyire sima nők, akik 1 vagy 2 órán keresztül szórakoztatják a férfiakat. (Ohoho, van a női verziója is, azt úgy hívják, hogy イケメン(Ikemen-Jó pasi) kávézó) Ezt képzeld el sima beszélgetés vagy karaoke formájában. A lányokat meg lehet fogni, de zaklatni nem lehet őket.


Ára válogatja, hogy milyen szép lányokat tudsz "kibérelni" 1 vagy 2 órára. Az ami az én környékemen van az óránként 4000 yen (11.000 HUF). Ez nagyon olcsó. 😁Ha a Ginza részbe mész el, akkor nagyon gyakori, hogy 1-200.000yent is elszórnak azért, hogy szép lányokkal beszélgessenek. (ott óránként kezdődik ilyen 40.000yentől) Barátnőmmel beszélgettünk erről még a múlt héten. Az itteni pl. Ginza hostess lányok nagyon nagyon jól keresnek. TV-ben is be szokták mutatni őket és a lakásukat. A látottak alapján annyi pénzük van, hogy nem tudnak vele mit csinálni ezért ilyen hoverboard meg minden ilyen bontatlan kacat volt a lakásukban. Ezek a nők nagy valószínűséggel nem fognak maguknak párt találni, mert a szolgáltatást igénybe vevő férfiak is teljesen lenézik őket. 

Nah, de vissza a válásra. A fent említett, férjüket általuk nyűgnek mondott idősebb hölgyek elmondásuk szerint csak azért maradnak a férjükkel mert a gyerekekre gondolnak. Itt egy válás az majdnem egyenlő a totális anyagi megsemmisüléssel a férfira nézve ha van gyereke. Hallottam valami olyasmit is, hogy nehezebb annak párt találni akiknek a szülei elváltak...nem tudom, hogy ez mennyire igaz. Eddig beszéltem erről japánokkal, ők azt mondták, hogy náluk egy rizikó faktort jelent ha a szüleid elváltak, de nem vetnek meg ezért senkit.

Az eddig olvastattok alapján jogosan merülhet fel benned az, hogy Japánban az egész házasság egy biznisz. Ez szerintem a nálam idősebb generációra igaz lehet.
Ha valakit hibáztatni akarsz, hogy ilyen szar a rendszer (Nem a zsömle lett kisebb, hanem a pofátok nagyobb-Hofi), akkor inkább kéne okolni azokat a hiper konzervatív　おじいさん-ojisan (öreg embereket) akik ezt megalkották és nem akarnak ezen változtatni.

Most nekem úgy tűnik, hogy a japán fiatalok szembe mennek ezekkel a régi eszmékkel, hogy a munka az első, nem kell szabadidő és mindent az idősebbért. Gondolom a globalizáció ugye ide is be áramlott és sokakban felmerül az ötlet, hogy lehet ezt másképp is.
Nyilván, ezt a fajta lázongást nem igazán nézi jó szemmel az idősebb, máson nevelkedett generáció. Ha érdekel ez a téma, akkor tudom ajánlani a Kubor and the two strings című animációs filmet. Az eddigi elmondottakhoz csak annyi köze van, hogy bemutatja a japán idős emberek és a fiatalok közötti lázongást. Meg amúgy is nézd meg mert tök jó film. 😛 Nem értem miért buknak meg ezek a filmek.

Sziasztok

Éppen a nyári szabadságomat töltöm a kis lakásomban amikor is arra gondoltam, hogy írnom kéne valamit arról, hogy milyen programozóként Japánban dolgozni.

Igazából akartam volna venni egy játékot Steamen, de úgy gondoltam, hogy 40 eurót nem akarok ki adni egy 10 éves játékért. Jól felhúztam magam, hogy ennyibe kerül, így olvastam egy pár horrorisztikus esti mesés Roald Dahl novellát (jámbor feleség 5 hétre becsukja nem túl szerető férjét a liftbe).

Mostanában nem kapok túlzottan sok levelet, mint ezelőtt egy pár hónappal avval kapcsolatban, hogy hogyan/miként lehet Japánban, különösképpen Tokióban munkát találni.
Ezek a levelet tartalmukat tekintve valahogy így néztek ki:

Szia!
A nevem Káposz Tamás. Én vagyok az apád, unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa. Kiscserkésznek tanulok és szeretnék kijönni Tokióba dolgozni. Légyszi, írd le, hogy te :
1)hogyan jutottál ki Japánba
2)hogyan kaptál melót
3) milyen Japánban dolgozni?


1) Hogyan jutottam ki? Hát repülővel dummy. :3 (És akik eddig elolvasták azok idáig bírták)  Igazából ezen válaszom nem szokott senkit teljes mértékben kielégíteni, de én úgy jutottam ki másodszorra ösztöndíjjal Japánba, hogy jókor voltam jó helyen...

Bezony... Annyi a történet, hogy amikor mezei cserediákként voltam egy évet Japánban akkor elkezdtem utána érdeklődni, hogy hogyan lehet kijönni dolgozni vagy tanulni. Írtam vagy 20.000 levelet az egyetemi professzoroknak és ha szerencsém volt akkor meghívtak valamilyen laboros ivászatos bulira.
Ezekre szép türelmesen elmentem kedvesen elcseverésztem az egyik professzorral, hogy mit csinálok és mi érdekel. A professzor úrtól 2 nap után kaptam egy levelet, hogy talált módot arra, hogy kijöjjek tanulni Japánba min. másfél vagy két évre mert beajánlana a MEXT nevű ösztöndíjra.

Hozzá kell tennem ha a mérnök kutatói ösztöndíjra pályázok Budapesten, akkor kb. a 0-hoz konvergálna annak az esélye, hogy elsőre vagy, hogy egyáltalán megkapnám. Van itt egy másik magyar ismerősöm aki tudom, hogy vagy 3szor próbálkozott. Otthon nagyon sokan jelentkeznek rá, iszonyat nagy a verseny és még valami hülyeség is van, hogy előbb kell megnyerned az ösztöndíjat azután kereshetsz egyetemet.(?????)

Ha van akkora szerencséd, hogy Japánban beajánl egy professzor erre az ösztöndíjra akkor nem egy nagy szám megkapni. Volt egy angol meg egy japán nyelvi teszt, plusz egy szakmai interjú nekem de ez szerintem mérföldekkel könnyebb, mint otthon ahol már nem tudom...elfogadott konferencia cikket, tapasztalatot, ajánlást meg nem tudom miket kell felmutatni ahhoz, hogy valaki ezt megkapja. Azt még megjegyzem, hogy az itteni külföldi barátaim nagy része is hozzám hasonlóan kapták meg az ösztöndíjat: fogalmunk sem volt mi történik, addig amíg jött egy emailt, hogy gratulálunk, jöhetsz.
Nem állítom, hogy lehetetlen megkapni a MEXT kutatói ösztöndíjat ha Magyarországról pályázol, de lényegesen könnyebb dolgod van ha Japánban sikerül az ajánlást elsőre elintézned. (MEXT jelentkezés link)

2) Hogyan kaptam melót? Ezen lehet most sokan meglepődnek, de munkát találni Japánban nem egy nagy durranás. A kérdés inkább az, hogy hogyan kaptál JÓÓÓ munkát Japánban.

Kezdjük ott, hogy Japán öregedő társadalom. A lakosság 60% idősebb, mint 65 év úgyhogy el lehet képzelni mennyire sz@rban van a nyugdíj rendszer és mennyire kevés az egészségügyi dolgozó. Engem már akkor diákként automatikusan beléptettek az itteni nyugdíj rendszerbe amikor leszállt a gépem a reptéren és elkészült az azonosító kártyám. Ez diákként havi 16.000yen kötelezettséget jelent (majdnem 40.000ft havonta) DE lehet ilyen halasztási kérelmet kérni. Ilyenkor be kell menni a közeli City Officba és el kell nekik kedvesen magyarázni, hogy az ösztöndíjam 20%át nem szívesen szeretném beáldozni nyugdíjra. Ez hulla sok papírmunkát és telefonos szívást jelent mert fél évente meg kellett ujjtanom ezt a kérvényt. Szerencsére, miután elkezdtem dolgozni ez a fizumból automatikusan levonódik, úgyhogy legalább nem kell vele szenvednem.

Álláskeresés. Én az egyetemi végzésem előtt fél évvel kezdtem állást keresni. (Japán friss-diplomások általában 1 évvel ezelőtt) Először beregisztráltam egy olyan oldalra ahol külföldiek keresnek állást Japánban. Amikor kerestem nekem 3 feltételem volt.

1. Tokiói munkavégzés
2. Fejlesztési meló lehetőség
3. Jó fizu

Kb. miután felraktam az önéletrajzomat még aznap kaptam interjúra meghívást úgyhogy higgyétek el...nem egy nagy mutatvány informatikusként elhelyezkedni Japánba HA tudsz japánul.(Link az oldalra ahol Japánba keresnek dolgozókat)

Egen, a legtöbb munkahelynél követelmény a min. N2 (ez egy olyan felsőfok szintű origo)es japán tudás és szerintem amennyiben tényleg dolgozol már az N2 sem elég. Legalább is az én tapasztalatom az, hogy amikor még tanulsz meg diák vagy akkor még csak pozitív megjegyzéseket kapsz, hogy de ügyes vagy. Ha dolgozol akkor a japánok már nem éppen szentimentálisak. Ha valamit félre vagy nem értek, akkor rögtön kapom az ívet, hogy 3 év után már nem kéne ilyen hibákat vétenem.
A jó japán tudás követelményének az oka az, hogy az itteni cégek nagy valószínűséggel nem akarnak a nemzetközi piacra befektetni, megmaradnak a még erős, Japán belső piacnál. Úgyhogy minden állás interjún az angol tudásomat annyival elintézték, hogy: fehér bőrű,kék szemű, szőke lány vagy hááá biztos tudsz angolul!!! Nyilván soha nem az angolon volt a hangsúly, az interjúk végig japánul zajlottak semmilyen angolul beszélő segítsége nélkül. Ez az elején kicsit ijesztőnek hangozhat, de 3 hét után bele jön az ember.

A programozási tesztek az állásinterjúkon itt a röhej kategóriát képviselték. Budapesten én nem sok állás interjún voltam, de még az otthoni garázscégeknél is mérföldekkel alacsonyabb itt a szint. Talán a legnehezebb egy permutációs programozási gagyi feladat volt.

Végül 3 ajánlat között vacilláltam a végén, ahol az egyiket hamar a kukába dobtam és a maradék kettő között tépelődtem. Az ami mellett végül döntöttem az egy 派遣会社(Hakenkaisha) tipusú, ilyen kiközvetítő cég volt. Állításuk szerint úgy működik a dolog, hogy a kiközvetítő cég kiközvetít más cégekhez ahol van projekt és ott kéne dolgozni. Én kétszer voltam nálunk interjún plusz a """szakmai"""" teszt ami, (nem viccelek, az Istennek nem viccelek!) egy Hello World volt Javában. Kb. annyi volt, hogy megkérdezték tőlem mi az a String.
Elnézést a nyájas olvasótól amennyiben nem tudja mi az a string, de valahogy képzeljétek el úgy a kérdést mintha megkérdezném egy bölcsésztől, hogy tudsz-e olvasni. Szóval, mivel már túl voltam egy pár nevetséges tesztes állás interjún ezért nem gyanakodtam.
Mivel nagyon jól reklámozta magát a cég:

• Utazhatsz
• Sok projekt, nem kell mindig programozni
• Előadások, fejlődési lehetőség

Ezért meggyőztek és mellettük döntöttem. Hogy két hónap után miért hagytam ott, az majd a harmadik kérdés története.

Amikor elvállaltok egy állást akkor nagyon NAGYON alaposan nézzetek utána, hogy pontosan mit kínál az a cég, és milyen munkakörben kell dolgoznotok. Én egy ökör voltam, hogy efölött szemet hunytam, de nekem a szerződésemben annyi volt, hogy bizonyos feladatokat is el kell látni, ami nem igényel mérnöki szaktudást.
A HR-es csajnak vagy faszinak se higgyetek minden esetben...ki tudja? Nekik lehet annyi a céljuk, hogy aznap behúzzanak egy strigulát a "mai napon felvett alkalmazottak" címszó alá. Többnyire szakmai dolgokról reménytelen tárgyalni velük és mindenképpen hallgasson meg legalább egy mérnök az interjún. Ha nem találkozol szakmabeli emberrel amikor megnézed a céget, akkor kezdhetsz gyanakodni.

3) Milyen Japánban dolgozni? Röviden, most jó. Ezelőtt 3 hónapja bivaly sz@r volt. Konkrétan gondolkodtam azon, hogy csomagolok és elmegyek egy másik országba.

Ismeritek azt az érzést amikor nagyon vársz valamit mert biztos vagy benne, hogy jobb lesz mint eddig. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy na most na most!!! És még csak köszönő viszonyban sincs azzal amire számítottál akkor olyan érzésed lehet, mint amikor valaki közölte velem gyerekkoromban, hogy a mikulás nem létezik.(És az nekem nagy sokk volt :D )

Az előző cégről nem akarok anekdotákat zengeni, hogy miért volt kiábrándítóan borzalmas pedig egy külön blogot is írhatnék róla. Ez egy olyan cég volt ami kifejezetten külföldieket alkalmazott mert az jól mutat a cég portfóliójában.Persze ez csak azután vált világossá, miután elkezdtem dolgozni.

Tudjátok vannak Kínában olyan cégek ahol fizetnek fehér magas férfiaknak, hogy néha bejöjjenek mert az sokkal profibb hatás kelt a vevőben ha lát öltönyös fehér pingvineket az ázsiai pingvinek helyett. Nah itt is ugyanez volt.
Minden nap amikor bementem dolgozni egy táncoló majomnak éreztem magam. Programozási meló az nem látszódott a horizonton, viszont japánról angolra való fordítási munkát azt kaptam. Nyilván valaki ezt elvezi, de én olyan mértékben tojtam az ilyen fajta melóra, hogy egy csöppet sem erőltettem meg magam. Ilyen rém unalmas szerződési feltételeket kellett fordítanom cégek között és annyira nem érdekelt, hogy a munkám kb. annyiból állt, hogy bemásoltam az egészet a jó öreg GoogleTranslatebe. Én gondoltam, hogy egy japán cég az más lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy 8 napon túl gyógyuló agyf@szt is fogok kapni attól a sok eszeveszett barom szabálytól és etikettől ami annál a cégnél volt.

Kezdjük az öltönyös bulival ami Japánban eléggé bevett szokás ha costumer faceing vagy HA nem costumer faceing melót csinálsz akkor is. Meg volt szabva, hogy milyen színű, meddig ér a szoknya, semmi smink, fülbevaló karkötő stb. Ha bementem az irodába akkor kabáttal nem lehetett bemenni és hosszú hajjal illetve szakállal.
Minden reggel volt egy 10 perces himnusz szerű borzadály amit mindenkinek el kellett szavalnia reggel 8:50-9:00ig. Ez egy ilyen japán süket szöveg volt arról, hogy hasznos leszek a társadalomnak meg ma kihozom a legjobbat magamból és ha jön egy vevő akkor mindenkinek szélesen mosolyogni kell. Rám egy párszor rám lett szólva, hogy miért nem mosolygok jobban, mondom mert nincs miért. Még egy rakat ilyen volt kezdve attól, hogy milyen disznó hiper gusztustalan modorba beszéltek a főnökök az alkalmazottakkal és, hogy mennyire nem nézték embernek a másikat. Rajtam kívül még onnan 2 magyar dobbantott szóval szerintem több magyart nem vesznek fel. :D (Nah, nem anekdota lett a végére ;-))

De még ezeket elviseltem volna ha valami olyasmit csinálok amit szeretek. Programozást vagy valami ami IT-hoz kapcsolódik. De mivel semmi ilyen nem volt és úgy gondoltam ha csak várok, hogy jobbra forduljanak a dolgok akkor még sokat kell várnom, úgyhogy megint neki futottam az álláskeresésnek. Egy másik site-on, ahol 90%ban japánok keresnek állást. Most nagyon figyeltem arra, hogy  olyan helyet találjak ahova nem azért vesznek fel mert szőke,kék szemű külföldi vagyok. Szerencsére megtalált egy cég ami mobilfejlesztéssel foglalkozik és ők felvettek magukhoz fejlesztőnek. És eddig csak fejlesztői melókat csináltam :3 Oh, bodogság!!!! Ez nem is annyira japán inkább amerikai típusú cég. A tulajdonos (社長-shachou) élt kint egy fél évet az USA-ban (angolul nem beszél) de megnézte az ottani cégeket, a munkamorált és ő úgy gondoltam, hogy a nyugati céges gondolkodásmód életképesebb lehet, mint a japán. Engedjétek meg, hogy egy kicsit eldicsekedjek de ide viszonylag melós volt bekerülni. :3 6 interjún voltam, ebből 5 szakmai volt és azon belül is volt 2 programozási tesztem. Nem voltak eget rengető nehézségű tesztek de az eddigieket simán alázták. A munka idő az rugalmas, tehát 8 órát bent kell lenni de akkor mész be amikor akarsz. Ennek mondjuk van egy hátulütője is mert mivel mindenki összevissza jár be ezért az esetek 90%ban egyedül ebédelek. :( Valahogy itt a japánok úgy fogják fel a dolgozást, mint az egyetemre vagy egy szar iskolába való bejárást. Annyira nem akarnak barátkozni a munkatársakkal és sok ismerősömmel, japánokkal és nem japánokkal is beszéltem erről és mindenki ugyanarról számolt be. Cégen belül barátkozni majdhogynem lehetetlen japánokkal. Ez nekem mondjuk nagyon fura és teljesen érthetetlen. Az előző cégem abban a tekintetben jó volt, hogy sok volt a külföldi így mindig együtt mentünk el ebédelni. Japánban az éttermek nagy rész ki van alakítva a magányos embereknek. De tényleg, otthon ki megy egyedül étterembe?
A cégnél van két havonta egy ivászatos buli plusz egy hónapban egyszer a főnököddel kajálsz és arról beszélgettek, hogy milyen irányba fejlődtél, milyen a teljesítményed és mit kéne fejleszteni. Ez szerintem mondjuk tök jó, hogy kapok visszajelzést a teljesítményemről. :)

Munkába való bejárás. Higgyétek el, hogy előtte 2 hónapig a reggeli 7:30-as vonatra szálltam fel és ha azt gondoltátok, hogy a reggeli 2-es metró Budapesten tömött, vagy ha elromlanak az ajtók akkor a metro szabadulós játéka az a top...akkor még nem szálltatok fel a rush-hour vonatokra Tokióban. Nyilván láttatok már ilyen típusú videókat és azt kell mondanom, hogy reggel 7:00-9:30-ig ez bezony a poklok pokla. Nálam úgy nézett ki egy reggel, hogy felkeltem 5:50kor, kimentem az állomásra 7:00-ra, vártam fél órát a sorban a vonatra, hogy legyen ülőhelyem. (mert az én megálómtól van akkora szerencsém, hogy onnan indítanak vonatokat úgyhogy azok üresen begurulnak a megállóba és ha ügyes és fürge vagy akkor le tudsz ülni). Konkrétan tényleg lapjával állnak az emberek és szerintem a japán dolgozók nagy részének a vonatos utazás a legnagyobb stresszfaktor. (Tömött vonat Tokió) A vonaton 50-60perces zötyögés alatt mivel a korai kelés miatt nekem mindig volt ülőhelyem ezért nem sokat érzékeltem a külvilágból, de nagyon sokszor már a térdemre tenyereltek olyan tömeg volt. Ha késik a vonat vagy eső van akkor ez még rosszabb. Szerintem sok külföldi alábecsüli, hogy ez valójában mennyire fárasztó.

Munkahely és szakmai fejlődés szempontjából ez a cég nagyon jó! Viszont akik Japánban kezdő mérnökként azt gondolják, hogy magas fizetés jár akkor sajnálom, hogy csalódást kell okoznom de Japánban a programozási meló a legszarabbul fizetett és a leglenezettebb meló.
Ebben a munkakörben lesznek a legtöbben öngyilkosok, mert hulla nagy a túlóra és a felelősség miatti stressz.
Kezdő mérnöknek fogsz számítani ha nincs tapasztalatod Japánban. Ez nem vicc. Le van tojva jó része, hogy te mondjuk otthon dolgoztál valamennyit. Ezzel itt direkt vissza élnek és azt mondják az bizony nem munkatapasztalat. Szóval ha 25-28 év körüli programozó vagy Japánban akkor olyan havi 210.000yenes fizetésre számíthatsz. (kb. 500.000ft) Ami így magyar forintba jól hangzik, de vedd hozzá, hogy Tokió a bolygó egyik legdrágább városa. Ha mondjuk a belváros környékén bérelsz egy kis lyukat az havi 85.000yen plusz rezsi, úgyhogy a fizud fele az már elment arra, hogy laksz valahol. Persze, nyilván ez az évek múltán megy feljebb szóval amikor eléred a 34 éves kort akkor már kifejezetten jó de az elején könnyfakasztóan kevés. Kicsit úgy érzem, hogy programozónak lenni olyan, mint otthon orvosnak. Az otthoni orvosokat is a közeli IKEAban nagyobb eséllyel találod meg, mint a Szent János Kórházban. Itt egy angol tanár többet keres, mint egy átlag programozó.

Összegezve, szerintem Tokió egy viszonylag élhető város ha dolgozol akkor is. Ha úgy érzed, hogy megpróbálnál egy teljesen más kultúrát, nyitott vagy a mindennapos meglepődés és olykor a bürokrácia miatti anyázásra akkor szerintem még élvezni is lehet. Arra számíts ha kijössz dolgozni akkor rögtön gazdag tuti nem leszel, és az eddigi szabadidőd a negyedére csökken mert tényleg sokat kell dolgozni. Nekem most szerencsére nincs sok túlórám, de ez annak köszönhető, hogy a mostani cégemnél egy cél az, hogy csökkentsük az egy főre jutó túl órát. :) Ez egy átlag japán cégnél nem így van. Emellett mindenkit akit egy kicsit is érdekel, bátorítok arra, hogy jöjjön ki 1-2 évre és próbálja meg mert minden szempontból tapasztalat. Lehet, hogy elsőre trágya munkát fogsz kapni, mert azok a cégek akik kihoznak külföldieket vízummal azok eléggé vissza élnek a helyzettel és szar fizetésért csináltatnak meg veled kaki melót, de ha lehúzod a szerződésben eltelt időt(ami többnyire nincs megszabva szóval hozzám hasonlóan dobbanthatsz 1 vagy 2 hónap után is ha semmiféle előremutató dolog nincs), utána érvényes vízummal már gyerekjáték munkát találni ha tudsz japánul.

Azt ne felejtsd el, hogy itt élni és dolgozni köszönő viszonyban sincs azzal amikor tanultál vagy turistaként voltál itt.  Én tudom, hogy akik Budapesten laknak azok szidják a várost, mint a bokrot, de nekem így vissza tekintve az a véleményem, hogy Budapest egy jó hely ha jó munkád van. Viszont sokat jár a szám, de most úgy vagyok vele, hogy én Japánban biztos nem szeretnék megöregedni és következőleg már egy angol nyelvű országba szeretnék kimenni dolgozni. :)

Sziasztok!

Renting a flat in Japan

Hey, I know. Lazy me. Haven't really written anything lately yeah? Well, yeah, I am sorry I was really busy and nothing very interesting happened which was worth sharing. I am doing normal stuff. Working in my laboratory every day, hanging out with friends and doing my part-time job. ( I think, no one cares what am I doing but if somehow you do, here is the latest video about the iPhonoid project I was working: link) ^^
Anyway, I would like to share my experience with Renting a flat in Japan. Might be helpful for some people and maybe interesting too. I am writing in English, cause some of my friends made me know that they would love to read my blog. (?.? you do not have anything else to do?) But seriously, Hungarian is very easy! You start learning it right now you might be able to read my blog in no time. (MUHAHAAA) Just kidding, people say Hungarian is very hard.(obviously they have never tried learning Chinese, Japanese, Arabic, Finnish or Polish) I dont know...it was kinda easy for me. And sorry about my English, it is a second language.

So, I am currently living in Seiseki Sakuragaoka Share house, which is a dormitory for international and exchange students. The share house is quite nice, I love the area and I have kind of a big space in my room, so I do not really want to ask for more. (still, best dormitory was Riento) The only thing which bothers me is the name Share house. Which means, you need to SHAARE (no shit) with other people. Well, 1 year ago, it was fine for me. I mean, Riento was really a small share house with only 30 people to SHAREEE. Now I am living in a huge ass dormitory with 100 other people I do not know, and I am so popped every day when I get back home I do not even have the energy to get to know them. In the morning it is okay, I can have my breakfast in peace but after 6, everyone start using the kitchen and you do not really have the space to cook your food. (Personally to many unknown people freak me out so I have my Dinner in my room) I know, it is seriously bad attitude but I just can not help it. I guess, I am getting older and grumpier. Do not get me wrong, I still love partying I just do not feel going through the same shit again. Making new friends, get to know each other starting from "Oh hey where are you from?" "Oh, Hungary? Are you hungry? " conversations. Anyway, the other problem with this dormitory is that it was too far from the Uni. 45 minutes by bicycle. I love cycling in Japan but sometimes I can not because it is very cold, I freeze my ass off, or it is raining. Sometimes, I had to stay in the laboratory till 9-10 pm, I just do not feel like cycling back at night. Oh, and when we go drinking, I can not use my bicycle cause the police can get you and make you pay penalty. Not to mention, it is too dangerous. I did it once. I cycled back from a drinking party home, (because I really hate wasting money on public transportation) I concentrated so hard on the way back , everything was fine eventought I was quite drunk, I arrived home safely (thank God) got off my bike and suddenly the whole world went dark and I fall into the nearby bush. Hurted like hell, and then I wanted to open my dormitory door with my Suica card  (Japanese transportation card) instead of my card key, tried it like 10 times. Eventually I got angry at the door and started to talk to it in Hungarian. To be honest, the door was really a great conversation partner...you know...no talking back.

So yeah, I get to the point. At the end of February I have to move away because new people will come and they need my room. I started to look for my own apartment in the beginning of February. Well, in Japan the easiest way to do it is to go to a flat renting company. There is at least one in every big station in Tokyo. I talked to some friends and I ended up going to Minimini flat renting company. On their website, I started looking for flats too and I found very good ones for quite cheap prise. (cheap I mean renting fee per month 30.000yen (huns. multiple it by 2and you get the price in HUF)) I am still impressed by the costumer service in Japan. I went into the office, every workers stood up bow to me and shouting いらしゃいませ (welcome). Haha, I just love Japanese people's face when I enter somewhere. They look so scared "OMG! She is going to speak only Englsih!!! OMG" and then they pointing fingers to each other sacrificing the one who has the best English. I so want to capture their face once I start talking in Japanese. Anyway, they seemed really nice and helpful. I chose 3 flats to see and that guy took me in the company car and we saw it together. I wanted to have a flat which has fridge and washing machine at least. We saw 3 flats and I ended up choosing one with furnitures. (bed,washing machine, fridge, TV, internet )