Amikor még Budapesten voltam nagyon jól esett, hogy pár ember kérte, hogy írjak még blogot amikor most is kimegyek. ^^ Igazán meg kellett erőltetnem magam...höhö

Hát...újra itt... Sikerült megint kijutnom Japánba, ugyanarra az egyetemre ahová előzőleg is jártam. Ezúttal két évre kaptam vízumot. Aki úgy beszélt velem a kiutazásom előtt, azok tudták, hogy ez az egész kiutazás úgy hiányzott nekem, mint mókusnak az erdőtűz. Magyarországon találtam rendes munkát, beiratkoztam MSc-re és elvoltam, mint a befőtt. Alapvetően nem akarództam kimozdulni abból a kényelmes kis életből ami Budapesten volt. Még arra is gondoltam, hogy le kéne mondanom, de amikor ezt valakinek felvetettem az megütközve nézett rám, hogy most viccelek-e vagy teljesen hülye vagyok. Aztán rájöttem, hogy ez totális first world problem és elég komikusan éreztem magam, hogy Japánba megyek két évre...és ezen kesergek, hogy nekem milyen rossz lesz majd. (brühühü)

Ejtenék egy pár szót a kiutazásról mert azt kell mondanom, hogy ilyen rossz repülőútban még nem volt részem. (oké lehetett volna sokkal rosszabb is) Turkish airline géppel mentem Budapestről Isztambulba, onnan szintén Isztambul Tokyo felé a Turkish airline naccerűűű szolgáltatásait vettem igénybe. A jegyem szerint Isztambulban a gép megérkezése után szűk 90 percem volt a beszállásra. Gondoltam HA egy 20 percet késik is a gép, még akkor is csont nélkül oda érek.

A Budapesti repülés úgy kezdődött, hogy 20 percet álltunk a Ferihegyi repülőtéren, mert Isztambulban hatalmas forgalom van és nem engednek majd minket leszállni. Felszálltunk, a másfél órás utat megtettük de utána még 40 percet keringtünk a levegőben mert nem engedtek landolni. -.- Mire végre leszálltunk, a pilóta olyan hévvel tette le a gépet, hogy megrepedt a gép szárnya... (hála Istennek, hogy nem ezzel a légitársasággal jövök haza...simán el tudom képzelni, hogy ilyen állapotban is felengednek gépeket a törökök) Mivel a jegyem szerint kb. 20 percem volt a gép indulásáig, felkaptam a csomagjaimat és rohantam a kapuhoz. Iszonyatosan sokan voltak, így kb. 10 perc volt mire a kapuhoz értem... Látom, hogy senki nincs a boardingnál, és akkor látom, hogy 2 órát fog ez a gép is késni. -.- Oké, oké...a Turkish airlineon a kaja egész jó volt.

Megérkezésem utáni napon sikerült találkoznom 3 japán nagyon jó barátommal akikkel VÉGRE sushit ettünk. Vasárnap Indiai étterem volt az ausztrál barátnőmmel, amikor is rájöttem, hogy a japánom elég sokat fejlődött viszont az angol beszéd skillem állatira leromlott -.-


Szóval, ezúttal is Tokyoban lakom Seiseki Sakuragaoka állomás közelében. A hely nagyon szép, mögöttünk van egy erdő előttem meg egy folyó. Elég nagy vonat állomásról beszélünk de a szobám nagyon csendes. Sharehouse-ban lakok kb. 100 másik különböző korú emberrel. Mindenkinek saját szobája van, a vizesblokk zárt, ugyhogy nem kell egymást néznünk amikor fürdünk stb. Az ebédlője nagyon nagy és van a kolesznak mozi terme is Wii-vel és PSP-vel. ^^ A probléma az a kolesszal, hogy elég messze van az egyetemtől. Nem is az idő a probléma hanem a tömegközlekedés ára. Kb. egy napos közlekedésem az olyan 1400Ftba kerül. Japánba olyan bérlet van ami útvonalakra jó. Szóval olyan nem létezik, mint Budapesten, hogy veszek egy havi bérletet és akkor minden tömegközlekedési eszközt használhatok. Hanem itt olyan a rendszer, mintha 20.000Ftt fizetnél havonta azért, hogy mondjuk a Deák tér és a Ferenciek tere között használd a metrót minden nap.

Mivel három nap után golyózott a szemem a hülye vonat áraktól ezért vettem magamnak egy biciklit. ^^ (I want to ride my bicycle, I want to ride my biiike!!!) Így az egyetemig az út odafelé 40 perc visszafelé 20. És nagyon szép az útvonal is amin mennem kell. Reggelente látszik a Fuji. :) Majd rakok fel képeket FB-re.

Meg ősz van és majd hideg lesz...majd írok a laborról is ahol melózok, de most alszom. :)